Településtörténet

Gadány levéltári adatok szerinti első említése az 1193-as évből lelhető föl. Mint pusztát III. Béla adományozta a székesfehérvári János-lovagoknak. Nevét több formában megtalálhatjuk: Gadán, Gadámba, Gadánbu.
Az 1563-as török adólajstrom szerint négy házból állott. 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek kapta I. Lipóttól. 1715-től gróf Széchényi Zsigmond, 1726-67 között Niczky György tulajdona. Lakossága ekkor 926 fő. 1806-tól ismét a Széchényiek birtokába került. A XIX. század végén a község nagyobb része leégett.
A XX. században gróf Széchényi Andor Pálé volt a terület. A század elején 900 lakosa 120 házban élt. A szomszédos Négyföldespusztáról a cselédgyerekek Gadányba jártak iskolába. A 30-as években önkéntes Tűzoltó-egyesület és Levente Egyesület működött a településen. Lakosságának jelentős része ekkor már kisparaszti gazdálkodó volt, övék volt a környék legnagyobb állatállománya. A község erdeje 70-80 tulajdonosának közös hasznát biztosította.
A II. világháború alatt három hónapig itt húzódott a front, melynek során a falu többször gazdát cserélt. Az épületkár nem volt jelentős, de az állatállomány kipusztult. Az itt élő két zsidó családot a németek elhurcolták. A háború áldozatainak névsorát a temetőben felállított emlékmű őrzi.
1945 után hosszabb ideig jelentős földterület maradt parlagon. A kisparaszti gazdaságokat 1959-ben váltotta fel a termelőszövetkezet - először Táncsics néven. 1969-ben négy környékbeli tsz egyesült - Mesztegnyő központtal.
Tanácsát a körzetesítések idején szintén Mesztegnyőhöz csatolták.
1992-ben önálló jegyzőséget hozott létre, 1996-ban csatlakozott a Kelevizi Körjegyzőséghez, majd 2005-ben Hosszúvíz községgel együtt, Mesztegnyő központtal hozott létre körjegyzőséget. Ehhez csatlakozott Tapsony, Nikla és Csömend 2013. január 1-jével, Mesztegnyői Közös Önkormányzati Hivatal néven folytatódik a munka.

A település napjainkban

Gadány Belső-Somogyban, a Marcali-hát völgyeiben, dombjain fekvő település. Közelében mindössze egyetlen város van, Marcali. A megyeszékhelytől, Kaposvártól 50 km távolságra fekszik. A Balaton mindössze 25 km-re van a településtől. A falu völgyében keleti-északkeleti irányban folyik a Gadányi-patak, amely a Sári-csatornába torkollik. Határának nagyobb része szántóföld. A községet minden oldalról erdő veszi körül.

A község egy irányból közelíthető meg: a 68-as út Marcali-Böhönye közötti szakaszáról, Kelevízen nyugatra letérve.

A körzetesítések idejére jellemző elvándorlás megszűnt, az elmúlt években egyre több a betelepülők száma. Többségében holland, svájci és német állampolgárok vásárolnak ingatlanokat a településen. A községet 1959-ben villamosították, a gázt az 2000. évben kötötték be. Vezetékes ivóvízzel a lakások 95%-a van ellátva. A lakások száma 150 körül van. A községi utak 85%-ban portalanítottak, de folyamatosak a felújítások. A szemétszállítás megoldott, a szállítást  az MTKSZ Marcali és Térsége Közszolgáltató Nonprofit Kft. végzi hetente. A szennyvíz- és csatornahálózat egyenlőre kiépítetlen, megvalósítása csak a szomszédos településekkel együttműködve lehetséges, pályázati segítséggel.

Az elmúlt évtizedekben a falu 600 szarvasmarhája még két legelőn legelt, a mai állomány 5-10 között mozog. A sertések száma is megcsappant, sokan már saját szükségletre sem tartanak.  

Az iparban dolgozók Marcaliba és Mesztegnyőre járnak dolgozni. A falu külterületén több agrárvállalkozás érdekelt, de ez a helybelieknek komoly munkalehetőséget nem jelent. Többen folytatnak magángazdálkodást, önkormányzati alkalmazásban jelenleg ketten állnak. A községben két vegyes- és egy italbolt működik. A Mesztegnyőről kijáró háziorvos hetente kétszer rendel. A fogorvosi szolgálatot Marcali fogorvos látja el. Állatorvos Marcaliból hívható. Az óvodások és iskolások Mesztegnyőn, illetve Marcaliban tanulnak.